Ha megkérdeznék, mit lőttél tegnap este, arra "csak" annyit tudnék mondani, hogy semmit! De ez így, ebben a formában nem igaz, ugyanis a vadászat több, sokkal több, mint egy vad elejtése. Vadkárelhárító vadászat ( védendő a kukoricavetést) volt az esti program, a disznókat kellett volna jobb belátásra bírni, hogy menjenek szépen vissza az erdőbe, ott turkáljanak.

Már ülterm ezen a lesen, ahonnan ezt a képet készítettem. És most visszautalva arra, hogy a vadászat mit tud nyújtani annak, akinek "van szeme hozzá", hogy számomra milyen csodálatos volt a naplemente, amikor a nádas vizében megkettőződött a vörösen lebukó Nap. Ami nem "látszik", az pedig a vizivilág katatóniája, amikor a bíbicek jajongása, a nyári ludak erős gágogása, a békák fortisszimója egyetlen folyamba olvadt össze, az erős fény és a sok torokból előtörő hang a természet diadalát hirdette, ime ember, balga jószág, ez az, amire vigyáznod kell, hogy így maradhasson, így add át gyermekednek, unokádnak. 

Az esti szürkületben két nagy göbe vezetett vagy tíz, tizenkét malacot, a nádas vizén átgázolva eltüntek a szemközti erdőben. Azután még két nagyobbacska kocogott ugyanerre. 

Lehet, hogy vadkárelhárítást nem végeztem, de helyette csodálatos ajándékot kaptam. Jó csere volt !

A kép a cikkem alá"szorult"!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.