Őrizni kell a kukoricavetést - jó csősz módjára - mert a disznók kitúrják. Profi munkát tudnak egyetlen éjszaka végezni, ahogy a csoroszja veti a szemeket, éppen olyan vonalban túrják. A vadkár azután feleszi a vadásztársaság összes pénzét, ahogyan a szomszédos társaságnál történt, ahol - szó szerint - még a gatyájuk is ráment a vadkárra. 

Ahogy felkapaszkodok a lesre, egy üres töltényhüvely látványa fogad. Ki lőhetett és főleg mit - morfondíroztam, mert nem szeretem, ha valaki ottfelejti a vadászat "melléktermékét", mint pl. a cigarettacsikkeket, vagy a kilőtt hüvelyt.

A Nap korongja már eltünt a horizont alatt, amikor öt kis csíkos malac vágtat elő az erdőből  és a friss vetés porát felverve, eltünnek a szemközti völgyben. Hol van az anyátok? - értetlenkedek, de sehol egy göbe.  Ilyen pedig nincs, hogy egy disznó-anyuka, magára hagyja malackáit. Hacsak...! - villan agyamba az üres töltényhüvely.

 Úgy érzem, nem véletlen a malacok árvasága. Csak annak drukkolok, hogy egy jószívű göbe befogadja őket.. ! A vadkár meg már nem is érdekel. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.