A vastag hóra fagyos eső esett, ettől úgy csillogott a határ, mint egy szép  fehér  porcelán. Ami  szemnek szép, az a lábnak már nem annyira, ropog is a csizma alatt, meg hamar zihálni kezd tőle a tüdő. 

Az egyik nádasból fácánkakas futott ki a kemény hóra, valószínű sebzett kakas volt, mert nem tudott szárnyra kapni csak a lábaiban  bízott, hogy eléri a másik nádfoltot. Én is a lábaimban bíztam, igaz a két csípőprotézis miatt ez nem volt indokolt, de a vadász vére az felülírja a józan észt, szóval hajrá. Fogyott is a távolság a kakas és köztem amikor a sima hó alatt - galádul - egy gödör lapult, amiben a lábam elakadt, helybe maradt, de a többi részem még futott. volna.

Nem kell nagy fantázia hozzá, hogy ebből egy hatalmas esés legyen, Lett is, de mivel mindez hóban történ, baj nem lett belőle, a puskám csövéből kifújtam a beleragadt havat - szerencsémre - mert párperc múlva lőttem egy kakast.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.