Nagypéntek, a harangok Rómába mentek, a beosztás szerint én meg kukoricaőrségbe. A legújabb "eligazítás" szerint akkor kell kimenni, amikor már hazafelé kéne jönni. Két kisebb erdő közötti dimbes-dombos részt és a náddal felvert halastó körüli táblákat kaptam megőrzésre.

Szép, csillagos éjszaka borult a tájra, a hangokat puhán elnyelte a mindent beborító por, magyarán, vak is lettem, meg süket is - mármint vadászilag. Ilyenkor kerül, kerülne elő a technika, a lámpák, a különféle elektromos kütyük, stb. amik azon kívül, hogy méregdrágák , de nem  szeretem őket. Nincs is ! Nálam "aranyszabály", hogy lássam, amit csinálok. Ha valahogy mégis észrevenném, hogy disznók váltottak ki az erdőből, attól még nem lettem okosabb, mert azt is tudnom kéne, hogy mifélék. Sokan meglepődtek már, amikor a magányosnak hitt "kan" meglövése után,  kis csíkos malacok  szaladtak mellé. Ezt nem kívánom magamnak, de másoknak sem. Szóval ez a kukoricaőrzés nem is vadászat, mert nem arról szól, hanem riogatás.

Kíváncsiságból ma reggel kimentem oda, ahol éjszaka csőszködtem. "Természetesen" fel volt túrva. Győztek a disznók ! Ha senki nem árul el bevallom, nem bánom !

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.