Két napig csak a lőtáblák "bűvöletében " éltem, már ámomban is  csak a  10-es köregységre koncentrálva. Tegnap Pesten, a Fehér-úti lőtéren, ma Borjádon küzdöttem a céltáblával és a fájós csuklómmal. A tegnapi versenyről visszafelé autózva, a készenléti rendőrség autókonvoja előzött meg bennünket, csordultig "megrakodva" életerős fiatal rendőrökkel. A Kossuth téren demonstráló kollégáik őrzéséről jöhettek. Mindenesetre érdekes, mondhatni bizarr helyzet.

"Álmomban macskák voltam és egymással játszottam" - szól a klasszikus, tudathasadásos mondóka. Valahogy ilyen faramuci állapot lehet az, amikor tűzoltó által felgyújtott kukát olt a tűzoltó, amikor sapkát dobáló rendőrre vigyáz rendőr, vagy, hogy messzire ne menjek Mohácstól, ahol képviselő ver polgármestert és az visszaüt. Nem demagógia, de mindezt az adófizetők - tehát a mi - pénzünkön.

Tudathasadásos lett az ország, a jobb oldal jelentgeti a balt, a bal oldal a szélső jobbal riogatja a jobbot, amikhez képest a macskás mondóka a legenyhébb formája a skizofréniának.

A barbár módon megszüntetett Lipótmezei elmegyógyintézet tábláját nyugodtan ki lehet tenni Hegyeshalomnál.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.