Vannak ellenzői, van aki támogatja a jelenlegi vadászati struktúrát - azaz a vadásztársasági formát. Én is ebben nőttem fel, van is bennem némi nosztalgia, amikor a vadásztársaságban, címre, rangra  tekintet nélkül - a közös szenvedély - összehozta az embereket. Változott a világ, bár most sem a címek rangok mentén repedt a társadalom, hanem zömében a vadászházakba beköltöző politika mentén,ki hitte volna hogy a jobb- és bal szárny kifejezést, már nem csak a hajtásoknál használjuk. Erre tevődik rá, még egy repedés, ugyanis szegény, vagy mundjuk inkább kevésbé tehetős és gazdag vadászok között is jókora árok terpeszkedik. 

Szóval repedezik a vadásztársasági forma, - de egyenlőre még nem találtak ki jobbat. Illetve igen ! Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy egy olyan kis társaságnak lehetek a tagja, akik "civilként" is barátok, tisztelve az esetleges másképpen gondolkodást, kifejezetten jól érezzük magunkat ,egymás társaságában és szeretünk együtt vadászni.  

Általában nem nevesítek senkit, semmit, de azért elmondanám, hogy keresztapja vagyok a társaság nevének, a "csipet-csapat"-nak. Kissé elmaradva a valóságos dátumtól, tegnap este köszöntöttek név- és születésnapom alkalmából. Ezúton is köszönöm nekik.  

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.