Diskurzus. A szó eredete ismeretlen, de tudjuk mit jelent, szépen magyarítottuk is, diskurálni, beszélgetni, vagy legújabban - kommunikálni, ami azért egy kicsit több mint beszéd.Az élő beszéd semmi mással nem helyettesíthető, a fontosságát már az ősember is megtapasztalta, a szerszámok használata mellett a beszéd - mégha eleinte csak artikukátlan formában is - de a túlélés záloga lett. Akik meg mindent túléltek, azokból homó sapiens lett - erősen zanzásítva az evolúciót.

Jó messzire elkalandoztam, holott a jelenbe szeretnék érni mihamarabb. Tehát ugorjunk pár ezer évet és érjünk a mába. A beszéd, a beszélgetés egyik formája a társalgás. A szó magában foglalja a környezetet, azaz társaság kell hozzá. No meg téma, mert a téma nélküli társalgás csak "szófosás". Homérosz mondja, hogy az istenek azért küldték a szerencsétlenségeket a halandókra, hogy elbeszélhessék őket. Gondolatainkat, történéseket, álmainkat, vágyainkat "kibeszéljük" magunkból, ha van rá fogékony közeg. Igenám, de a társasági beszélgetés etikája lenne, a "hallgatni tudás" is.

Most értem oda, ahová eredetileg akartam.Rettentesen zavar, amikor társaságban - nem tudom másképpen jellemezni - de "keresztbe" beszélnek. Valaki mondja a magáét - mondjuk engem érdekelne is - de nem tudok odafigyelni, mert közben mások is beszélnek. Véleményem az, hogy csak az vág bele mások beszédébe, aki nem bízik abban, hogy a saját gondolatát ( ha van!!) akkor közölje, ha szót kap, vagy kér.

Be kéne vezetni az indiánok szokását, uff, szóltam! Szóljon a következő! 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.