Az általános iskolai kezdésem, nem a legszerencsésebben alakult. Hű, de régen volt, viszont emlékezetes. A tanárék gyerekét - mármint engem - a belvárosi "elit" iskolába illett íratni, ahol nekem nem tetsző szigor és morcos hittantanár várt rám. Ez utóbbinál az ima tévesztéséért térdeplés járt, de a tanári dobogó szélén, ami cudar kemény tud lenni.

Még meg sem melegedtem az iskolában, amikor szünidei kergetőzés közben a Kiss Gergő fejét "véletlenül" belevertem a kőfalba, teljesen jogosan, mert elszakította az új kabátomat, ami nagyon sok pénzbe került, Anyám szerint. Ekkor a diplomácia lépett színre, Apámat rábeszélték, hogy egy külterületi iskolában sokkal jobban fogom magam érezni, mert oda csupa zsivány fickó jár. Így is volt ! Bizony eleinte több volt a verés, mint a tudás gyarapodás, de azután hozzá-izmosodtam a többiekhez. Sőt !

Lehet, hogy hihetetlen, de nagyon vártam az iskolakezdéseket. Már hiányoztak a jó kis bunyók. Non scholae, sed vitae discimus.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.