A vadásztatásban nem lehet megválogatni, a "kuncsaftot".Olyan, mint az arab világban a házasság. Nem érzelmi alapon köttetik.  A csador mindent takar, csak a frigy után hull le a lepel.Akkor meg már lehet szőrös, büdös, kövér, vagy sovány, ez van, "ezt kell szeretni".

Bőgtek a bikák, szinte minden irányből, de soem  közel Hacsak orgonakoncertre jöttünk volna - elég is lenne. De nem koncertet hallgatni jött a vendég, hanem- egy 5-6 kiló körüli - bikát elejteni. Ez volt az igény. Előző este, azaz tegnap, egy erősnek tűnő bika hangját sikerült helyileg beazonosítanom. Ez bizony a Kácsor erdőből jött - állapítottam meg -aminek szinte minden fáját, bokrát ismerek. Szerencsére. Az erdő sarkán áll egy öreg les, amit már az iszalag is befont - oda kellene a telihold fényében felmászni, de ahhoz egy jókorát kell majd  kerülni, hogy ne zavarjuk meg a bikát, illetve a háremét. Ez volt a haditerv, de ragaszkodtam is hozzá. Igenám, de az erdő körüli részt felszántották, amiben a gyaloglás felért egy kommandós kiképzéssel. Jelentem, túléltem.Túléltük.

Amikor a hajnal derengő fénye áttörte a völgy párás hideg alsó rétegét, két közeledő bikát vettem észre, közülük az egyik lőhető volt. A részleteket nem taglalva - ahogy a fegyverrel szuttyogást kiállta a bika - a nagyobbikat, egy jó lövéssel sikerült elejteni.Igaz, nem volt a szerencsétlen negyven méternél messzebb. Nem a vadászírígység mondatja velem - bennem nincs is - de ha egyedül vagyok, akkor ezt a bikát futni hagyom. Meg a többit is.       

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.