Nem akarom a lőtt gerlék számával irritálni a nem-vadász olvasókat, meg nincs is jelentősége. Ha sokat lövünk, annak csak a földtulajdonosnak kéne örülni, mert ha  a tegnapihoz hasonló kis táblára rátalálnak az éhes gerlék, akkor nem kell a kombájnosnak szólni.  Az üres tányérokat levágni sem érdemes.

A tegnapi napon megpróbáltam megsaccolni, hogy a napraforgó tányérok mekkora részéből hiányznak a magok. Mielőtt elkezdtük volna a vadászatot, egy szobányi részen átnéztem a tányérokat és nagyrészük negyedéből-feléből már a gerlék begyébe vándoroltak. 

Remek vadásznapunk volt, még az sem számított, hogy a 43-as főúton folymatosan áramlott a kocsisor, nekünk meg úgy kellett lőni, nehogy egy kamionos mellé beüljön a lepottyanó gerle.

A szép napra Szekszárdon tettük fel a koronát. A "borkoronát" - enyhe képzavarral.A Szekszárdi bornapok rendezvényeire kaptunk meghívást - amit ezúton is nagyon köszönök a házigazdának. Elég nagy csatát vívtam - annó - hogy a blogomra ne kerülhessenek fel reklámok. Most jószántamból teszem, mert a Szekszárdi borokat lehet is, érdemes is népszerűsíteni. Mészáros, Bodri, Eszterbauer - hogy csak a legjobbakat említsem, de vannak még többen is. A Szekszárdi Béla téren sorjázó sátrak bor- és étel kínálata maga volt a bőség zavara.

Kis csapatunk élt is a felkínált lehetőséggel, de mielőtt  Bachus mámora rám szállt volna, mint gerle a napraforgóra - hogy kissé erőltetve visszakanyarodjak az elejére - eljöttünk. Illetve a "bátrabbak" maradtak - nekik pedig mihamarabbi "gyógyulást" kívánok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.