A napraforgó tábla egyik felét egy magasra nyúlt nyárfasor szegélyezte, a többin kis rózsakertek sorjáztak.Hagyománya van a Szeged környéki földeken a virágkertészkedésnek. A vasúti töltés fölött a szegedi dóm két tornya, no meg a körúti  csúf beton-víztorony látszott. Ebből kitalálható, hogy kb. merre jártunk gerlézni.

A napraforgó már két napja a kombájnoknak adta magokkal dús tányérját, itt már csak a térdig érő száraz kórók sorjáztak, de ennek ellenére a - hol kicsi, hol nagyobb csapatokban -  megjelenő gerlék itt akartak csipegetni a földre lepergett szemekből. Ha hagytuk volna !

Az erős déli szél csúf játékot űzött a madarakkal, vagy sodorva őket szuperszónikus sebességgel, vagy megakasztva a repülésük lendületét, szinte helyben lebegtetve őket.

Fogyott is a lőszer, de a gerlék is potyogtak. A múlt heti gerlézéssel szemben - itt minden irányba lehetett lőni - nem rohantak elő a szélső házakból a vadászokat nem kedvelő lakók, hogy attól a néhány lepotyogó sörétből halálos veszedelemben vannak - ugyanis lakatlan volt a környék.

Miután a vadásztörténetek - amik gerlézésnél egyre jobban hasonlítanak egymásra - különösebb olvasói izgalmakat nem tudnak kiváltani, ezért záró mondatként egy idegesítőt azért ideírnék. Azt mondja a Tegnap-tolcsy miniszter, hogy ez, ami most itt folyik, az nem megszorítás. Hát mi az anyád? Jó lenne, ha a kiiigazítás és a megszorítás közötti különbséget a tökein érezné.

Így már "izgalmasabb" ugye?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.