Fenyőt vettem. Nem elültetendőt, hanem karácsonyfának valót - teszem hozzá gyorsan - mert a kettő nem ugyanaz. Lelkiismereti kérdés a választóvonal. Amíg a gyökeres örökzöldeket a kertemnek - és így magamnak, gyermekeimnek, unokámnak - tehát a jövőnek veszem, ültetem, addig az ipari módon termesztett szerencsétlen fácskákat, csak a karácsony pár napjának. Azután kidobom, jobb esetben eltüzelem.

Kérdés, hogy kell-e ezt az áldozatot hozatni a fákkal, tiszavirág életűnek lenni, amikor a természet száz éves életkort is megadna nekik. Tudom, tanultam erdészetből, hogy az erdészeti ültetvény nem azonos a karácsonyfának szánt ültetvénnyel. Ez utóbbiból sosem lenne erdő, csak átjárhatatlan dzsungel, ugyanis az ültetés módja, helye stb. erre nem alkalmas.

De mégis. Több ezer hektáron termesztik a karácsonyfának valót, ahol erdőt is lehetne telepíteni. Ha nem is fenyőből, mert a klímaváltozás "fenyőellenes" , de jófajta elegyes erdőket bízvást. Az un. konténeres fenyők sem az utókornak készülnek, mert csak töredékük éli meg a tavaszt.

Nem tudom, hogy jövőre mi lesz, de nem akarok többet részese lenni a fenyők esztelen kiirtásának. Ahogy kis országunk süllyed a bóvliságba és ebből eredendően a teljes elszegényedésbe, még az is lehet, hogy - a finnek mintájára - az udvaron díszelgő gyönyörű fenyőt fogjuk feldíszíteni.

Békés, áldott Karácsonyt.

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.