Tudom, hogy dühös lesz ha felmászok az ülésre, de olyan jó meleg ez a báránybőr. Látom, hogy kalapos emberekkel beszélget, de hogy miért rázzák egymás mancsát olyan lelkesen, aztán még egymás pofáját is szagolgatják - egyáltalán nem értem.  Érzem, más ez a nap, mint a többi. A hátsó ülésen az a durranó valami lapul, rossz szagú tokjában. Hűha, a gazda már jön is vissza, nyílik az ajtó, lebuktam.Azért nem kéne ennyire tolni - lemászok én magamtól is !

Felberreg a Níveácska - ahogy a gazda hívja - motorja, a kis ablakon kidugom az orrom, mégis jobb, mint a benzinszag.Egy kis fasor mellett megállunk, a kalaposok tanakodnak, majd a durranó valamik kézbe kerülnek és elindulunk. Mondja a gazdi, hogy előre, keress. De mit? Nem érzek semmi olyan szagot, ami izgatna.Hűha, itt valami vérpezsdítő illat terjeng. Tudom, ez a színestollú szaga, ha nem repül föl, akkor megbújik. Izmaim megfeszülnek, mozdulni sem tudok, csak nézek mereven a szag irányába.  Gyere már gazda - mondanám, de érti ő, hogy mit találtam. Hirtelen szárnyra kap, nézem ahogy emelkedik, már egészen a fák koronája fölé ért, amikor megszólal a gazda durranója. Látom, ahogy a vetésre esik, hajrá rohanás, ez az enyém, a miénk.Viszem gazda viszem - csaholnék, ha nem lenne tele a szám.  

Jól van Berci, ez szép munka volt - hallom a megszokott hangot.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.