Aki üregizni akar - az legyen türelmes - kiabál Lajos a fürdőszobából. A megbeszélt találkozó ideje már jó egy órával elmúlt, de még csak a borotválkozásnál tart a jóember. Amikor előkerül, akár lánykérőbe is mehetne, pedig csak a görények kalitkájához megyünk.Igazat adok Lajosnak a türelem kérdésében, de némi módosítással. nem az üregi nyúl vadászatához, hanem őhozzá kell türelem. Még egy kis körömvágás a három hófehér vadászgörénynél, azután indulunk az üregi nyulak birodalmába.

Egy kökényes, vadrózsabokros meredek partoldal rejti az üregi nyulak földalatti járatainak kijáratait. Lajos kiemeli az egyik görényt és a lyuk bejáratához teszi. A fogától, körmétől megfosztott kis ragadozó teszi a dolgát, eltűnik a föld alatt. Pár perc múlva dobogás hallatszik a lábunk alatt, ideges a nyuszi, ő dobol a lábával. Fel vagyok készülve, a bokrok között csak egy villanásnyira fog feltűnni a menekülő üregi.

Így is történik, az első kinigli ( lánykori nevén!) már a kezemben van. Még három, négy várat kutatnak át a görények, ahonnan gyorsan előbújik szép kis fejük, ott nem érdemes várni, de volt olyan járat, amiből két nyuszi is ugrik. Négy üregi volt mára a "betervezett" fejadag, gyorsan teljesítettük. Hosszabb volt az előkészület, mint a vadászat. Mielőtt valaki elszörnyülködne, hogy ezt a kétségtelenül szép, kecses kis állatokat miért kell lelőni - elmondom, hogy elszaporodva, óriási károkat tudnak okozni.A szaporodási kedvük pedig nagyobb, mint amennyit a vadászok el tudnak ejteni.

Bevallom, remek  - és nem szokványos vadászati mód görénnyel vadászni - nekem is csak ritkán adódik erre lehetőségem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.