Nap mint nap riogatnak bennünket újabb és újabb adók ötleteivel, lassan a légvételre is adót terveznek, a belégzésre áfával. De ez még nem minden. A  globalizáció terméke lett a világválság napi megjelenése a médiában - nehogy a reggeli ébredés okozta örömünk sokáig tartson, ami egyébként is csalóka dolog, mint a hajnali erekció. Erre jönnek a gyilkosságokról, balesetekről, szóló rémségek, amikor a "nyugalom megzavarására alkalmas"-nak feliratozzák a híradást, de azért leközlik.

Szóval nehéz derűsnek lenni, ha nincsenek fogódzkodók. Egy idős piarista papot a távoli Szibériába deportáltak, sok száz társával együtt. Fakitermelést végeztettek velük, embertelen körülmények között, amit tetézett a sokszor 40 foknál is hidegebb. Egy szelet barna kenyér és káposztaleves volt a napi élelem. Ez a csodálatos ember, maga köré gyűjtötte a barakktársait és esténkét arról beszélgettek, hogy mi jó történt velük aznap. Mondjuk nem volt -40 fok, "csak" -30, vagy aznap nem verték annyira őket, mint amit "megszoktak", stb. A borzalomban is megtalálták azokat a kapaszkodókat, amik életben tartották őket.Ennek a lágernek a lakói - élén a szerzetessel - túlélték a túlélhetetlent.

Keresni kell és megtanulni, hogy kis dolgoknak is örüljünk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.