Normál körülmények között, az őzek násza, július végén kezdődik és nagyjából aug. közepéig tart. Ilyenkor  bármerre autózok a területemen, fényes nappal is láthatok sutákat kergető bakokat. De ez az év - minden bizonnyal - különleges lesz,  egyrészről a százéves rekordokat döntögető aszály miatt, másrészt pedig az ezzel bizonyára összefüggő olyan semmilyennek nem nevezhető üzekedés miatt.

Egy kicsit a véletlen szerencsében bízva kezdtem el a vadásztatást. A dűlőutakat arasznyi por borította, az autóm hatalmas porfelhőt húzott maga után, ami fékezéskor utolérte az autót és mindent beborított. Időnként köhögési roham jött rám, szinte vályogot köptem. Lehangoló és nyomasztó volt a táj, mindenen vastagon a szürke por. Itt-ott, magányos őzek csipegették a száraz  növényeket, külön a suták, külön a bakok, nyoma sem volt üzekedésnek. Olyan helyeken próbáltam síppal hívni, ahol biztosan tudtam, hogy van bak és suta is, de semmi nem mozdult.  Utolsó lehetőségként egy olyan lesre ültünk fel, ami mellet még nem száradt ki a patak.

Már szürkülni kezdett, amikor a kukoricásból kirohant egy suta és egy bak, óriási szerelmi lázban kergetőzve. Azonnal  megismertem "őkelmét",ugyanolyan agancsa volt, mint amilyet tavaly ugyanitt lövettem. Élete első bakját lőtte a vendégem, szép blatt-lövéssel. Volt öröm, volt sírás - minden volt, ahogy egy első bak elejtésénél illik !

Zárszó!!  Nem csak a vadászathoz, a vadásztatáshoz is kell Fortuna segítsége.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.