Napra pontosan ezen a napon lövettem tavaly egy jól bőgő derék bikát, egy osztrák vendégvadásszal.  Zárójelben jegyzem meg, ez az osztrák vendég modorában, stílusában, pökhendiségében, inkább verést érdemelt volna, mint ezt a bikát. Nincs rá jobb szó, bunkó ember volt.

Egy évre rá, azaz tegnap, kiültem "hallgatózni" a kedvenc lesemre, hátha valahol megszólal egy bika. Tavaly ilyenkor szinte minden erdőfoltban bőgött egy -egy bika, csodálatos volt az estéli koncert. De az idén szinte semmi. A több hónapos aszály miatt, elhúzódhattak a szarvasok, pedig a sietős aratás miatt, egy-két hét múlva már kukorica sem lesz "lábon", akkor pedig a maradék is visszaköltözik az ártéri erdőkbe.

Most nincs vendég, csak a magam gyönyörűségére járok ki "bikanézőbe".

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.