Kicsit szomorú vagyok, mostanában nem sokat sétált velem a gazda, csak elmegy hajnalban, vállán puskával, de nekem nem füttyent. Igaz hiába is tenné, süket vagyok már egy ideje. Tudom, hogy szarvasbőgés ideje van, ami egy süketnek ugyan nem nagy élmény, de egyébként sem az én reszortom, ha keresgélni kell. 

De ma reggel, jaj de jó dolog történt. Hívott  - de biztos, hogy nem csak egy kis sétára, mert vállán volt a puskája, nem amelyiken olyan kukker van, hanem az, amelyiket én szeretek. A kétcsövű. Le nem vettem róla a szemem, pláne, amikor kiértünk a faluból, már az unásig ismert focipályát is elhagytuk, a gazda nagyon figyelni kezdte az eget. Azután nagyot durrant a kétcsövű és már hallottam is a parancsot: előre keress. Nem értem, hogy ennyi év után minek mondani, tudom én magamtól is, hogy mit kell csinálni. Gyorsan megtaláltam azt a kis tollas valamit -  a gazda gerlének hívja  - bevallom nagyon utálom, amikor a tollával tele lesz a szám, de akkor is csoda nagy öröm, hogy végre együtt vadásztunk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.