Ha már szóba hoztam a koldulást - ami nem más, mint egy társadalmi rendszer legmélyebbről jövő csődje -  akkor azt is elmondanám, hogy én is voltam már "koldus". Igaz, hogy csak fél órára és akaratomon kívül, de kétségkívül hatékonyan, mert némi bevételem is származott a dologból.

A történet röviden. Éppen délben értem  Assisiben a St.Klara templomhoz, amikor a két kőoroszlán által őrzött kapuját  csukták. Gondolom ebédelni ment a páter, hiszen ő sem élhet meg csak mennyei malasztból.A nyitásig maradt két órám, a rekkenő hőségben nem volt kedvem a városban mászkálni, így lekuporodtam a kőoroszlánok közé,  hátamat a jó hűvös templomfalnak támasztva és a templomot ölelő bájos teret kezdtem rajzolgatni. Az izzadt sildesemet magam mellé tettem, hadd száradjon. Nohát ebben a pózban és a félig kész rajzzal az ölemben - szépen elnyomott az álom.

Arra riadtam, hogy egy népes turista csoport vesz körül, nyilván a templomba akartak ők is bemenni. Miközben a kilincset próbálgatták, ferde szemükkel elégedetten pislogtak a rajzomra - és szó nélkül aprót kezdtek a kalpagomba dobálni. Mit tehettem volna mást, mondtam nekik, hogy Isten fizesse meg ! 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.