Látomás!

2012.10.16. 17:18

Az erdő sarkán álló lesről, a frissen zöldellő dombokra vitte a látvány szépsége, nyugalma, a napi munkában fáradt tekintetemet. A hátam mögötti erdő felől fújt a szél, mintha így rendeltem volna meg, hiszen onnan vártam a kiváltó vadat. Annyira elmerültem a szépségben, nem vettem észre, hogy az erdő takarásából hatalmas szürke fellegek versenyt futottak a koromfeketékkel, egymás fölött rohantak előre, hol az egyik, hol a másik előrébb, hogy azután bőséges vízterhüket függönyszerű vízesés formájában zúdítsák a nyakamba.

Nem volt más lehetőségem, mint a les alá bújni, igaz a les deszkái közötti résen is bevert az eső, de "csak" csíkokban. A puskát tokba tettem, magamnál sokkal jobban féltve, a kabátom a fejemre húztam, a les lábakat összekötő fára lekuporodtam és vártam, hogy elvonuljon a vihar.

Valami furcsa érzésem támadt, mintha néznének. Kicsit megfordulva, azonnal megláttam a "nézés" gazdáját, a bikát. Nem többre, mint tíz méterre. Nem látott, szagomat nem érezhette, de valamit mégis megérzett.  A veszélyt.  Szerencséjére a "veszély" tokjában pihent, nekem pedig elég volt  - zsákmánynak - a látvány.

A bejegyzés trackback címe:

https://acelcsaba.blog.hu/api/trackback/id/tr194852392

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Paci-ens 2012.10.17. 08:50:09

Tesó!
Akármi legyek, de ez a lombár bika packázik Veled.Türelmesen állt bent az erdőben,amíg az eső eleredt, és megvárta,hogy te fedezékbe húzódjál.
Utána jól megnézett,tíz méterről hogy, ki az aki ilyen kitartóan vadászik rá.
süti beállítások módosítása