Látomás!
2012.10.16. 17:18
Az erdő sarkán álló lesről, a frissen zöldellő dombokra vitte a látvány szépsége, nyugalma, a napi munkában fáradt tekintetemet. A hátam mögötti erdő felől fújt a szél, mintha így rendeltem volna meg, hiszen onnan vártam a kiváltó vadat. Annyira elmerültem a szépségben, nem vettem észre, hogy az erdő takarásából hatalmas szürke fellegek versenyt futottak a koromfeketékkel, egymás fölött rohantak előre, hol az egyik, hol a másik előrébb, hogy azután bőséges vízterhüket függönyszerű vízesés formájában zúdítsák a nyakamba.
Nem volt más lehetőségem, mint a les alá bújni, igaz a les deszkái közötti résen is bevert az eső, de "csak" csíkokban. A puskát tokba tettem, magamnál sokkal jobban féltve, a kabátom a fejemre húztam, a les lábakat összekötő fára lekuporodtam és vártam, hogy elvonuljon a vihar.
Valami furcsa érzésem támadt, mintha néznének. Kicsit megfordulva, azonnal megláttam a "nézés" gazdáját, a bikát. Nem többre, mint tíz méterre. Nem látott, szagomat nem érezhette, de valamit mégis megérzett. A veszélyt. Szerencséjére a "veszély" tokjában pihent, nekem pedig elég volt - zsákmánynak - a látvány.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Paci-ens 2012.10.17. 08:50:09
Akármi legyek, de ez a lombár bika packázik Veled.Türelmesen állt bent az erdőben,amíg az eső eleredt, és megvárta,hogy te fedezékbe húzódjál.
Utána jól megnézett,tíz méterről hogy, ki az aki ilyen kitartóan vadászik rá.