Megjelent az "EB A VADÁSZ KUTYA NÉLKÜL" címü könyv
Hibázás !
2012.10.21. 08:34
Úgy tartja a mondás, vadássz velem, megmondom ki vagy. Több mint ötven éves vadászmúltam tapasztalata az, hogy ez így igaz. De miért is? A vadászat - unalomig ismételem - egy ősi ösztön, a létfenntartás ösztöne, ami ma már nem működik ugyan , de az az izgalom, a vad elejtésének vágya, amit vadászat közben érzünk - divatos szóval vadászláz - bizony még ma is "teszi a dolgát". Hála Istennek - teszem hozzá gyorsan, így a vadnak is van némi esélye velünk szemben.
Sokszor láttam, hogy a lőtéren remekül lövő vadászok egy vad láttán, képtelenek a higgadt, nyugodt lövésre, néha "ziccer" helyzeteket elhibázva. Ezt a vadászláz -dolgot én a vadász javára írom, magam sem vagyok mentes tőle, de szerencsére csak a lövés után jön rám, akkor bizony annyira, hogy a pipám csutorájával, derekasan kocogtatom a fogaimat.
A sikeres lövés, vagy a hibázás, egyaránt a vadászat tartozékai, sem túlértékelni, sem lebecsülni nem kell, mindkettőből tanulságok vonhatók le. Széchenyi mondta, hogy "csak a hibázás szorul magyarázatra". Szerintem a hibázás ezerszer jobb, mint a sebezés, inkább elhibázzak egy vadat, mint sebezzek.
Ezt tartsuk szem előtt, ha egy hibázás után keserű lesz a szánkban az aznapi vadászat.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Paci-ens 2012.10.23. 20:23:59
Az írásod egy nagyon régi emléket idézett fel bennem.
Miután letelt a kötelező hároméves sörétes időszakom,sikerült elorrozni a Borsod megyei rendőrkapitány golyós fegyverét,az Észak Erdő vezérigazgatója segédletével.
Ez akkoriban nagy mutatvány volt.
Nem sokra rá a Somogy megyei Sefag Területi igazgatója Könyves Kálmán barátom megtudta a nagy hírt, és meghívott Júliusban őzbakra, Éva hazájába Szigetvárra.Ezer lóval sem tudtak volna visszatartani.Gyerünk asszony meglátogatjuk anyádat.(adtam elő neki az első nagyvad lövési lehetőséget mellőzve)
Pakoláskor derült ki, hogy miért is megyünk, mert a gyerekholmik közé bekerült a puska is.Éva becsületére mondva nem tette szóvá akkor.
Reggel nyolckor volt a vadászatra a találkozó.
Kálmán Nívájával mentünk ki a területre, és azonnal üzekedő bakra akadtunk.Kiszállva a partoldal mellett, ráközelítettünk 50 méterre.Ráhasalva a partoldalra megcéloztam nyílt irányzékkal,(az akkori fizetésem nem hagyott megfelelő céltávcsőhöz hozzáférhetési jogot)remegő inakkal a bakot és úgy elhibáztam,hogy a felverődő göröngyök időlegesen nemzésképtelenné tették.Fel sem vette a lövést, mert miután beugrotta a sutát lefeküdt pihenni.Kálmán azt mondta ez jó lövés volt mert elhibáztad, és nem sebeztél.A következő lövés már talált, bár a mai napig furdal a lelkiismeret, hogy annak a sutának elvettem a lovagját.