Még a szolgálati lakásunkkal szemben lakott Ádám bácsi, a sváb kőműves és  dolgos pedáns  felesége, Tera néni.  .Ádám bácsi nem pazarolta az idejét a magyar nyelv megtanulására, a magyarországi közel hatvan év nem volt elég rá. Azért ha  -muszáj volt - például ultizás közben, jól ki tudta mondani, hogy rebetli.  Évek óta már csak az égiekkel ultizgat - ha egyáltalán tudnak kártyázni az angyalok.De nem irigylem őket, mert Ádám bácsi remek kártyás volt, ha ott fönt is jó a lapjárása, akkor már a szárnyukat  is elnyerte.

Ádám bácsinak a nyugalmat és a jómódot az jelentette, ha a pincében tele voltak a hordói és a spejzban  kolbászok, sonkák, szalonnák lógtak szépen, sorban.  Milyen egyszerű ugye?  Ha van bor és kolbász, akkor jólét van.

Ha éppen valaki panaszkodott a élet nehézségeire, már mondta is: "mit te panaszkodol,  bor a pincében, kolbász a spejzban, más nem kell"  Verstehst du?

Hogy miről jutott ez az eszembe? Arról, hogy remek szarvaskolbászt kóstoltam a napokban. És hogy ez hogyan kapcsolódik a vadászati témákhoz?  Egyszerűen úgy, hogy a kolbász "alapanyaga" még szaladgál az erdőben és magától nem is fog kolbásszá válni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.