Magasságos pikkelyes, mi történik itt?  Már éppen azon gondolkodtam - bár a hideg vízben ez is nehezemre esett - hogy leköltözöm a kis tavam fenekére, ott várva a melegedést, amikor rémes dolgok történtek. Egy háló merült ide,  egészen mélyre, ahová többed magammal menekültünk és a következő percben már levegő után kapkodtam, mert abba a furcsa világba kerültem, amit eddig csak alulról láttam. Többen is vergődtünk egymás hegyén hátán, úgy éreztem, eljött a vég.

Ekkor egy  nagy kerek valamibe raktak bennünket, szerencsénkre abban már volt víz, végre lélegezhettünk valamennyire.  Azután elindult velünk az a szűk valami, rázkódtunk, zötykölődtünk, de éltünk. Mondtam a kicsiknek, akik még alig pirosodtak, hogy ne féljenek, lehet, hogy új helyre költözünk, ugyanis én már átéltem egy ilyet.

Nem sokáig tartott az út, de rémesen fárasztó volt, amikor a kerek valamiből átzuhantunk új helyünkre. Ugye mondtam, hogy túléljük -  tátogtam a  többieknek - de azért gyorsan le a fenékre- adtam ki a parancsot. Ekkor valami kis lámpa fénye világította meg a víz tetejét . Győzött bennem a kíváncsiság és két uszonycsapással felemelkedtem.

Jé, papa, örvendezett unokám - az új kis tavacska szélénél - nagyon szép ez a piros hal, lehet  a neve Piroska ?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.