A somfaháncsból készült Gordiuszi csomót - nem sokat tökölve a megoldáson - egyetlen kardvágással oldotta Nagy Sándor - ha igaz a legenda, de ami ennél is több, hogy bekerült napjaink retorikájába is.

A Mátrai vadászat másnapjának elmesélésében gyors leszek és frappáns. Semmit nem lőttem. Tehát nem bogozom a semmit, csak suhintok,  de nem karddal, hanem majd avatópálcával. 

Viszont egy távoli lövés hangját, még a Gyuri vadőr rest füle is érzékelte. Talán Tesó lőtt?  Vagy a Laci vadőrrel  cserkelő kis Diana lőtt valamit?

A találkozásnál derült ki, hogy avatás lesz.   Egy öreg jerke feküdt a "ravatalon", szabályos,   szép lövéssel - kőrben pedig a boldog vadászok, kísérők paroláztak, ölelkeztek. Szóval nagy volt a boldogság !

A Tekeres hegy oldalában, egy kis tisztáson, levet kalappal tisztelegtünk az elejtett vadnak és a könnyes szemű elejtőnek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.