Nem is olyan rossz dolog ez a hóesés. Persze, ha van meleg szoba és vannak jó könyvek. Ilyenkor nem ülünk okkal, ok nélkül autóba és érdekes módon így sem áll meg az élet, a bevásárlást is jobban átgondoljuk, hiszen nem szaladgálhatunk naponta a boltokba. Rájövünk arra, hogy a kicsit "másnapos" kenyér még jó pirítósnak, vagy  - amiben elég jó vagyok - bundás- kenyérnek.

Amikor még gyermekeim kicsik voltak, tudták, hogy arra kérdésemre, hogy - na, ma este mi legyen vacsorára - kórusban válaszolták szegények, hogy bundás-kenyér. Ezt nap, mint nap eljátszottuk, mintha lett volna más választásuk. Érdekes, hogy azóta sem kérik. Igaz, az én főzési repertoárom is tágult kissé. Az  ő gyermekkori élményük meg egy életre elvette a kedvüket a bundás-kenyértől.

Én azért, még most is szeretem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.