Minden adva volt egy jó vadászathoz.  Csípős, napfényes reggel, vidám társaság, kedves fogadtatás - éppen úgy mint legutóbb,  egy hónapja és ahol olyan emlékezeteset  gyalogoltunk, aminek az izomláza két napig tartott.

Az akkori szerény eredményért a kutyák hiányát hibáztattuk, levonva a tanulságot, hogy kutyák nélkül nem lehet "bokrászó" vadászatot tervezni.Ez nem egy nagy felismerés, ezt eddig is tudtuk, de általában a kutyákról a házigazda szokott gondoskodni.Most mi hoztuk őket.  Hogy mi is a bokrászás ?  Csak azoknak mondom, akik nem vadászok - hogy egy vadászati forma, amikor a kutyák zavarják  föl - a sűrűkben, ember által szinte járhatatlan részekben - megbújó  madarakat.

Szóval minden jó- és szép volt, csak azok a fránya kakasok tűntek el, szinte nyomtalanul. Három jó vizsla is bújta a sűrűket, a lelkesebb vadászok is kalapmarasztaló bokrok között bujkáltak, de sehol semmi.

Végül négy kakas feküdt a terítéken. De nem is a teríték nagysága a lényeg, hanem a jó társaság, a jókora séta és az utána következő közös ebéd és borozgatás.

Szép nap volt !

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.