A csend és a hallgatás - Isten ajándéka. A kimondott szavak, olykor csak a lélek torz -szüleményei, indulatok, harag, bántás lapulhat benne -  sokszor a  lelkünk jobbik feléből fakadó csend a beszédesebb.  Minek mindent kimondani - szól az intelem. Valóban a ne szólj szám, nem fáj fejem - mondásnak van némi igaza. A ki ne mondott szóból, még sosem lett baj, de bizony lehet kínzó hiányérzetünk is  tőle. Miért nem mondtam elégszer, hogy szeretem, hogy hiányzik, hogy jó vele és néha egyszerűen csak annyit, hogy jól vagy? Csak akkor tolulnak ezek a szavak, amikor már késő? Hát igen, kell a csend, a gondolkodás, az  elmélkedés csendje, de kellenek a szép szavak is.

A katolikusok legnagyobb ünnepének , Krisztus halálának és feltámadásának ünnepén is, a csend, a néma gyász a nagypéntek üzenete. A templomok is magukra húzták a csendet, a harangok Rómába mentek, Krisztus halálát még az idő is siratja, esik napok óta.

A telet idéző, lelket sanyargató rossz idő, szobalakóvá tett, de nem baj, így több idő jutott a csendes gondolkodásra és az unoka szeretgetésére. Szavakkal is kifejezve ! 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.