Halkra volt állítva a telefonom, de a csörgés még ebben a formában is brutálisan törte meg az esti les csöndjét. Igazából vártam a hívást, mert hallottam a lövést, úgy beszéltük meg a cimborával, ha valamelyikünk lő, megyünk segíteni. Suttogok a telefonba, mintha az valamit is számítana, kérdem, hogy mi van. -Figyelj doki, itt fekszik a disznó előttem, ahogy elnézem jókora, de még hörög, meg forgatja a szemét, mit csin....... - és ezzel megszakadt a vonal.

Akartam mondani, hogy az Istenért ne telefonálgass, hanem lőj azonnal, de ezt már csak magamnak motyogtam. Kezdtem pakolni, amikor egy újabb lövés hangját hozta a szél.- Na jól van, megnyugodtam - tudta a haver a dolgát.Egészen addig nyugodt is voltam, amíg a "tetthelyen" -  a kan mellett - el nem mesélte, hogy igazából azért szakadt meg a beszélgetés, mert a disznó nekirontott, csak elvétette. Mármint őt, a disznó. Az első lövés egy nyakra leadott, csak alacsonyra sikeredett lövés volt, amitől még maradt annyi ereje a szép kannak, hogy támadjon. Jó idegrendszere volt a cimbinek, mert a mellette elszáguldó kanra még egy lövést le tudott adni, ami már helyben marasztalta.

Kedves vadásztársak, ha van tanulsága a történetnek az az, hogy huncut szemű nőnek és pislogó disznónak, csak mértékkel higgyünk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.