Legutóbb arról írtam, hogy a disznóknak megkegyelmeztem, illetve nem tudtam dönteni sorsukról. No, majd legközelebb - "fenyegetőztem". De érvényesült a területünkre jellemző kiszámíthatatlanság, mert az erdő melletti kaszálón egész nap báláztak, zajongtak, amin a disznók jól megsértődhettek, mert nem mutatkoztak. De még a nyulak sem. Csak egy rühes róka egerészett a családjának vacsorát. Ekkor jutott eszembe  "Ami biztos, az sem biztos" - mondás, aminek az "eredetije" egy vicc tanulsága. 

A történet kissé "szaftos ", de lelágyítom. Szóval egy menyecske igen szoros kapcsolatba kerül a daliás huszár hadnaggyal, már éppen a beteljesülésnél tartanak, tartanának, amikor váratlanul felharsan a harcra hívó trombita-szó. Ugrik a legény, hagyva az addigi sikereket félúton, futtában rakva vissza a mennyország kulcsát a helyére. Ekkor sóhajtja a csalódott menyecske a címbéli mondatot, miszerint a fene egye, még ami biztos, az sem biztos.

Így jártam a disznókkal is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.