Emlékszem -  kell is hozzá memória, mert kb. hatvan éve volt - hogy havonta járta a kisváros utcáit egy felvidéki tót ember, a drótos tót ! Már messziről hallottuk a kiabálását : - itt a drótos tót ! lyukas lábasok, kályhák, lavórok javítása ! Hátán hordta a műhelyét, egy jókora fa ládikát, abban voltak a szerszámai. Valahogy elfért benne.

- Hívjad csak be kis unokám - szólt a Nagyi. Leült a nagydarab ember egy kis zsámolyra, hátratolta zsíros süvegét a fején és nézegette a lyukakat. Hümmögött is hozzá, ami a szakértelmét dicsérte, mert egyik-másik lábason akkora volt a lyuk, hogy az ujjam is átfért rajt.

Azután elkezdte a foltozást. A lyukat szépen lekerekítette, azután bádogból két szép lapocskát illesztett kívülre, belülre, ezeket kalapáccsal szépen a fazék domborulatához simította.Lyukakat vágott ezekbe, akkorát, amin egy puha fémrudacska éppen átfért. Azután megkente őket valami csirizzel, és a az egészet összekalapálta. Gyönyörű lett a piros fazék az új bádog tapasszal. Garanciát is vállalt a mester, mert kért vizet, hogy a próbát állja-e a munkája ! Állta !

Hát valahogy így valahogy történt velem is, lyuk bestoppolva és a próbát is állja !

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.