Egyik hetilapban jelent meg a cikk, képekkel illusztrálva, amiben az egyik -  néven nem nevezem - kórház urológiáját mutatják be. Jó a cikk, mert nem másról szól, mint az "itthon maradottak" hősiességéről. Csak egy bekezdés ne lett volna benne. Az pedig azt taglalta, hogy valaki azért ment - valami műtétre - ebbe a szép kórházba, mert Pécset nem tartotta erre alkalmasnak.

Azt hiszem,  friss  varrataimmal, igencsak reálisan látom a helyzetet. Mármint a Pécsit. Az igaz, hogy a körülmények méltatlanok egy klinikához, hullik a vakolat, töredezett a folyosói linóleum, több kórteremre jut egy WC, a betegeket lépcsőn kell fel- és lecipelni, kevés a nővér, hajszoltak az orvosok, szóval a helyzet olyan, mint az egész magyar egészségügyben. Egyszerűen szar !

A csoda mégis az, hogy itt magas szintű gyógyítás folyik, az orvosok képzettsége, tudása, bárhol a világon megállná a helyét. Az oktatás magyaron kívül angol és német nyelven is folyik, a műtéti eljárások bravúrosak, sokban korszakalkotók.

A cikkbéli panaszosnak feltenném a kérdést, hogy akkor most mire is van elsősorban szüksége. Csili-vili környezetben gyenge szakmaiságra, vagy fordítva. Ha már a kettő együtt nem lehet - mint az nagyon kívánatos lenne - akkor én már maradok a másodiknál.

Azért, hogy a vadászathoz se legyek hűtlen, olyan ez, mint az a rossz lövő, aki azt hiszi, hogy drága puskával jobban fog lőni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.