Na végre, a vadászati hatóság is intézkedett. A Duna melletti társaságok részére vadászati tilalmat rendeltek el -  mintegy ötszáz méteres sávban - a Duna gátjától számítva. Igazából nem is vadászokkal volt- és van probléma, mert most is - mint a legutóbbi árvíznél - szervezetten folyik a menekülő vad etetése és nyugalmának biztosítása. A probléma azokkal van, akik az árból kiúszó vadat fejszével verik agyon, vagy a kimerültségtől járni is képtelen vadakat egyszerűen lemészárolják. Erre a tettre a szegénység sem mentség !

Emlékszem, a legutóbbi árvíz idején,  valahol a területünk mélyén ücsörögtem egy lesen. Már éppen hazafelé készülőben voltam, amikor egy csatakos, riadt, tátott szájjal ziháló szarvascsapat jelent meg.Annyi erejük sem volt, hogy harapjanak valamit, hanem egyszerűen csak lefeküdtek és elaludtak. Most mit csináljak - töprengtem. Az biztos, ha leszállok, felriasztom őket és újból rohannak valamerre, talán a legközelebbi országútig. Na ez kizárt dolog, nekik pihenni kell, szóval maradok.

Így őriztem egy szarvascsapat pihentető álmát kb. éjfélig. Amikor kipihenték magukat és szép nyugodtan beváltottak az erdőbe és is indultam haza.

Valami halovány sejtésem támadt, hogy ezt a - szarvasok álmát  őrző  - történetet már egyszer megírtam. De sebaj, akkor én is úgy vagyok, mint a Duna, pár évenként kilépek az önkontrollom medréből és csak áradok, áradok....!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.