Évezredek egymásra épülő kultúrája, az irodalom a zene, az építészet remekműve, a csillogás, a jómód, de a totál nyomor és piszok kettősségének helye is, egy gonoszul szendergő vulkánra épült, négy milliós,  nyüzsgő gyöngyszem, az ellentmondások városa,  Nápoly !

Csak szemezgetni tudok a nyolc nap ilyen-olyan emlékeiből, mert ezt a várost megismerni, egy emberöltő is kevés. A megérkezéskor az első, ami szó szerint mellbe vágja az embert, az a forgalom. Káosz az egész, de mégis működik valahogy, igaz, egyetlen ép autót sem láttam, a motorok milliói is ütöttek kopottak, de mennek, ráadásul gyorsan és jól. Egy magyar rendőr tíz perc alatt megőrülne, ugyanis szabályosan nem lehet közlekedni, így azokat nem is tartják be. Van olyan motor, amin négyen utaznak - sisak nélkül, a záróvonal semmit sem jelent, de a zebra sem. A gyalogos nem tabu, ugorjon, meg fusson az életéért.Mégis valahogy jól működik minden, nincsenek dugók, ugyanis ott kerülik meg az elakadt autóst ahol tudják. Ha kell, a járdán.

Na és akkor még nem beszéltünk a szűk hegyi utak forgalmáról, ahol a kanyarba dudaszóval rongyolnak be a buszok, akik elől a személykocsik villámgyorsan visszatolatnak, ha szembe is busz jön, akkor meg a centizés következik. Olyan közel mennek egymáshoz, hogy a szemben ülő utasok puszit válthatnának ha nem lenne üveg közöttük. Mindezt jókedvvel, toleránsan és bravúrosan ! Ebbe bele kell születni, megtanulni nem lehet.

Egy biztos, ide magyar ne menjen kocsival!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.