Szeretem, amikor egyik évről a másikra nem változnak a dolgok, Ernő - a vendéglátónk - az üdvözlésünkkor és az eligazításkor,  éppen olyan délcegen állt  előttünk, mint tavaly, csak a hajában lett egy-két ősz hajszállal több. A kutyája sem lett jobb, már hiányozna, ha nem a nevétől harsogna a határ.

Hogy a kissé szeles idő tette-e, vagy már zavarva voltak a fácánok - nem tudom - de azt igen, hogy remekül repültek, meghazudtolva "gyári" eredetüket. Mi sem bizonyítja jobban, hogy nem sok madár szokott megmenekülni a puskáink elő, de ezen a napon egy-két toronyba felkapaszkodó, bizony elillant. Ahogy mondani szoktuk, páncél mellényt viseltek.

Jó nagyot sétáltunk, a terítéken is szépen feküdtek a kakasok - úgy hogy sosem rosszabb napot.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.