Még felsorolni is sok, nemhogy viselni a hét réteget. Alul thermoval indítok.  A passzentos, hőszigetelő ruha olyan feszesen simul, mit a balettáncosok harisnyanadrágja, ami a nemi hovátartozást is jól formázza, nem csak  az úszóövet.  Erre jönnek sorban  a mindenféle bolyhos meleg rétegek, amikben nagyon betartom a sorrendet, átgondolva, hogy rámtörő pisilési inger esetén,  egyáltalán esélyem legyen annak elvégzésére.

Azután jönnek a kabátok, ilyen-olyan bélésekkel, kesztyűk, fülre húzható meleg sapka, stb. Ilyenkor úgy érzem, akármeddig is birom majd. Én fogok győzni, nem a hideg.

Azután alattomosan, lassan, a hideg megtalálja a bejáratot és a sok ruha dacára fázni kezdek. Ez, kb. három óra alatt következik be. 

Ilyenkor az utcán élő emberek jutnak az eszembe, akiket biztos nem ilyen minőségi holmik borítanak és nem csak három órát, hanem egy egész életet  kell a szabadban leélniük.  Ezért vonulnak be ezek a szerencsétlenek aluljárókba, üzletek bejárataihoz, stb. -  semmi mást, mint egy kis meleget lopva - életmódjukkal megbotránkoztatva a meleg szobából meleg helyre igyekvőket.  

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.