Csizmaszárig ér a hó, ahol a szél összehordta, ott akár derékig is. Szegény vadaknak eddig terülj asztalkám volt a határ, most pedig a fehér ínség.Hó alá szorult a jólét. Ma reggelre még fagyos esőt is kapott a hó teteje, ami végképp rossz, növénynek, állatnak egyaránt. No meg nekünk is. Ahogy mondani szokták, csak a karosszériások járnak jól.

Járja a környékünket egy őzcsalád. Egy suta két gidájával. Üzekedéskor egy bak is a csapathoz csapódik, de önző módon, csak a szerelemért. Ilyenkor, amikor vigyázni kéne a családjára, hogy kóbor kutyák nehogy elkapják őket,  eltűnik, valahol máshol kószál.. Az éjszakai  nyomokból ítélve, az őzmama egészen az udvarunkig vezette gyermekeit.  Egy-két helyen kikaparták a hó alól a zsenge zöldet, de attól igencsak felkophat az álluk .Ilyenkor segíteni kell nekik.  Ez a vadász dolga!

Hátamra vettem egy fél zsák kukoricát és kivittem oda, annak a kis fenyvesnek a szélébe, ahol napközben meghúzzák magukat.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.