Bevallom, nem tudom, örüljek-e a hírnek, vagy mérgelődjek, miszerint kiengedtek egy árvaságban felnevelt hódot, mégpedig itt Gemencnél. Ahogy a környezetvédők mondták, ha befogadják a többiek, majd szaporodhat. Megmondom az "őszintét, "éppen ez a gondom.

A kedvenc Duna parti lesem mellett láttam meg az eddig lemerészkedő hódok első jeleit. Egy jókora nyárfa törzs van teljesen berágva, csak a kidőlésre vár, ami a most dühöngő Yvettől meg is fog történni. Ha  Duna belső ága felé dől, azt elzárja, pangó víz lesz belőle, ami a hódon kívül senkinek sem jó, ha meg "kifelé" dől, akkor utat zár el, szerencsés esetben nem akkor, amikor az autóm áll alatta.És akkor még nem is beszéltünk az évi rendszeres áradásokról, ahol a hódvárak a lerobogó víz útját majd másfelé terelik, oda, ahova nagyon nem kéne.

Nem vitatom, a hód is hozzátartozik az ártéri erdők állatvilágához, a biodiverzitás részei, de csak egy darabig. A mi "haragos-zöldjeink", már elkövettek jó pár "szamárságot" - hogy finom legyek. Pl. a kormoránok esetében, ahol lassan a túlszaporodás, már egy másik ágazat  -  a halászat - létét veszélyezteti. De sorolhatnám a többi ballépésüket is.

A hódok igen agresszívan terjeszkednek, talán nem kéne erre még mesterségesen is rásegíteni.És, hogy a címbéli kérdésre válaszolja: kell!  De mindent a helyén és kezelhető mértékben.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.