Ezt a bejegyzést tényleg már kínomban írom. Adva egy nyavalyás kis lény, agya akkora, hogy elektro-mikroszkóp kéne a meglátásához, de mégis tett bele az ördög, vagy a Jó Isten rosszkedvében annyi észt, hogy - embert, állatot egyaránt -  megfutamodásra tud kényszeríteni.

Állítólag fantasztikusan érzékeli a széndioxidot - tehát az élőlényeket -  a repülését pedig a mérnökök tanulmányozzák, mert csak álom, hogy a helikopterek is le tudják majd egyszer utánozni. Szóval egy tökéletes kis terminátor. Azt is tudom, hogy lárva korukban, finom táplálék halaknak, hüllőknek egyaránt,  kifejlődve pedig a madaraknak. Addig nincs is baj, amíg őket eszik. A baj ott kezdődik, amikor ők, bennünket. A kertekbe csak úgy lehet kimenni, ha közben csárdást járunk és hevesen csapkodjuk a lábunkat. Vicces, de fárasztó!

Amikor arra gondolok, hogy ha lövök egy  disznót, azt ki is kell zsigerelni, ahhoz meg le kell szállni a lesről és bele kell merülni a rám váró éhes ártéri szúnyogmasszába - akkor a lövés helyett következik -  a hess innen disznó - szöveg!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.