Nagy a nyüzsgés az utcánkban, Szép kiállítású fogatok jönnek mennek, ugyanis a házunk előtt vezet az út a focipályára. Szeretem az igazi jó focit, de a lovakat jobban. Holnap lesz a nagy nap, a kettes fogatok területi versenye - a focipályából átalakított lovaspályán.

Az autók kipufogógáza láthatatlan - de halálos. A lovak ilyen irányú terméke igen barátságosan barna, gömbölyded és ártalmatlan. Jó pár kupac hever az úton, a verebek legnagyobb örömére.

Emlékszem, amikor nagy kincs volt a lótrágya. Nem tudom szebben körülírni, így hívják és kész. Ugyanis a gyermekkorom utcájában vályogházak sorakoztak, ezek reparálásához kellett az "anyag". Ahogy elment egy szenes kocsi és a lovak potyogtattak, versenyt futottunk, hogy ki lapátolja össze elsőnek. A lótrágyából, némi törekkel és egy kis sárgafölddel, jóféle tapasztóanyagot lehetett keverni a házak falának javításához. Mondhatni a lószar beépült a házunkba.

Azután évekig a saját lovaim alól hordtam a trágyát - szóval "trágyadús" volt az életem.

Holnap megyek nosztalgiázni !

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.