A vaddisznók által jól feldúlt - az amúgy is felázott erdei úton - az autómmal csak kínkeservesen toltam a sarat,  félő volt, hogy elakadok, amikor Anti megszólalt - szép komótosan -  hogy álljunk meg, itt jó lesz. Az rendben van, hogy jó lesz, de mire - kérdeztem. Hát arra, hogy innen gyalogolunk a lesig. Mert ugye  azt még nem mondtam, hogy őzbakra indultunk. Nem nagyon értettem ugyan,  hogy akkor miért a vaddisznók tanyájában parkolunk le, de Antinak elvei vannak, amik közül az egyik az, hogy a kiszemelt lesre messziről és settenkedve kell menni. Tehát. innen a nyiladékból kigyalogoltunk egy domboldalra kapaszkodó földútra, onnan egy sűrű, elvadult akácoson keresztül, éppen egy kukoricatáblába, amin keresztülvágva értünk el a lesig. Fertályóra alatt.  A lesre felkapaszkodva derült ki számomra, hogy akár a les lábáig lehetett volna autózni, igaz, a másik irányból.

A lesen látszott, hogy nem mostanában ültek rajta, mert egy jóképű dió bokor szépen túlnőtte. A bokrot megstuccoltuk és elhelyezkedtünk. A lestől alig ötvenre egy lucernatábla nyúlt az erdőhöz, ide vártuk a bakot.Ha jól saccolom, fél órát ültünk, amikor kilépett. Még a pipám is javában égett, először azt kellett biztonságba helyeznem. Koros, kissé visszarakott, szép, erős  bak volt, lőhető, ha erre esélyt adott volna, mivel  - az idegeinket  cincálva - folyton csak a fenekét fordította felénk.

Azután úgy állt be, ahogy a nagykönyvben van megírva és én ugyan úgy el is hibáztam. Elsőre. Azután futtában meglőttem.

Ez lett a születésnapi bakom!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.