Lassan lekopaszodik a határ, a maradék kukoricákat éhesen falják a kombájnok. de van, ahol már az őszi kalászos sarjad, igazából még nem zöldül, de az ígérete már sejthető. Erre a részre csapnak le  - jókora port verve  - az ölyvek, de még a dolmányos varjak is - ha nem tudnám, hogy a házuk fedelét vesztett pockokat szedik össze, akkor porfürdőzésnek gondolnám.

A biológiai védekezés legszebb módját mutatják be, kár, hogy nem tanulunk belőle, pedig már a vadászati óvodában is - ha lenne ilyen -  tanítják, hogy a veszélyeztetett földekre un."T" fákat kell kihelyezni, amin őrt állhatnak a kampós-csőrűek. Valami rémséges idegméreggel lettek a földek lepermetezve, ami bekerülhet a táplálékláncba - hogy végül a mi gyomrunkban kössön ki.

Ennek az estének ez volt a tanulsága!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.