Egy falu - mondjuk ki őszintén -  egy államilag leszart vidéki forma, ahol nem másképpen, mint önerőből és közösségé alakulásból tudnánk valahogy életben maradni. Ápolni, gondozni kéne a környezetünket és mindenáron megvédeni azoktól a hatásoktól, amik  idáig juttattak bennünket. A környezetünk, a még tönkre nem tett élő természet, a legnagyobb kincsünk. Aki ebbe belerondít  - színre, szagra,  nemre, fajra tekintet nélkül - az nem méltó ebben a közösségben élni, pakoljon össze és menjen oda, ahonnan jött. Hogyan nem lehet megérteni, hogy aki a környezetünket szennyezi, az a gyerekeinknek jövőjét éli fel.

Az általam sokszor emlegetett Vendel szobor mellett egy kidobott kazánt találtam tegnap reggel. Nem nehéz kitalálni, hogy a falu melyik "negyedéből" vezet ide az út. De az idáig megtett távolság éppen annyi lett volna, mintha legálisan leadja - az a hitvány valaki  - az önkormányzatnál. Pedig nem egy "csórikám" lehetett az, aki cirkó kazánt cserélt, meg saját autó is kellett a szemét kihordásához.

Egyszerűen megáll az ember esze ! Kik és hogyan szocializálódtak az elmúlt években? Mi végre van ez a felzárkóztató program - vagy minek is hívják -  ha semmi eredménye vagy  látszata.?

Megpróbáltam elhozni Vendeltől azt a vas monstrumot, de csak annyit értem el vele, hogy elvágtam a tenyerem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.