A tegnapi történet  úgy kezdődött, hogy pesti civilek - ahogy önmagukat nevezik - karácsonyi csomagokkal felpakolva, elindultak jótékonykodni. Első útjuk, ide hozzánk vezetett, a mi kis községünkbe.  Nem tudni miért  - mert Dunaszekcső  nem egy panaszkodós "fajta", sokkal öntudatosabb annál . Hírünket - már többször is - a média verte nagydobra, amikor annak idején a falu "mókamestere" kitalálta a tamagocsi temetőt, vagy a löszfalunk, "aki" nekiindult a Dunának, vagy a legutóbbi árvíz, amikor  emberfeletti erővel és összefogással védte magát a falu.

Elmondtam nekik, hogy ez a falu nagyon gazdag. Gazdag a történelmében, mert ezen a helyen már a kelták is éltek, majd a rómaiak és mi voltunk itt a Pannónia Limes védőbástyája, Lúgio néven. Az első században, Tibérius uralkodása alatt virágzott a kereskedelem, a római légiók az átkelőhelyet védték.  A IV.sz-ban pedig egyenesen fénykorát élte ez a hely., Florentia néven.

Gazdagok vagyunk természeti szépségekben is, nem véletlenül nevezik Szekcsőt a "kis Dunakanyarnak".

Szegények is vagyunk persze, éppen úgy,  mint ahogy a többi Baranyai község, akiket a Mecseki bányák és a környékbeli gyárak, üzemek bezárása nincstelenségbe taszított.

Ebből a sokkból, még nem ébredt fel a falu, itt más utakat kell találni, mert az nem megoldás, hogy a munkaképesek vagy külföldre mennek, vagy a fővárosban próbálkoznak.

Nekünk azt a gazdagságot kell okosan használni, amit az elején leírtam. Ilyen dicső múltra, csak dicső jövő épülhet.

Nem csomagokat kérünk, hanem használható ötleteket és kézzel fogható állami támogatást. A többit már saját erőből is megoldjuk !

 

A bejegyzés trackback címe:

https://acelcsaba.blog.hu/api/trackback/id/tr817003517

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Az angol beteg 2014.12.25. 20:55:46

*...*...*...*...*...*...*...*...*...*...*...*:::::::: BÉKÉS, BOLDOG, SZERETETTELJES ÜNNEPEKET KÍVÁNOK DOKI és MINDENKI!!! ::::::::...*...*...*...*...*...*...*...*...*...*...*

Az angol beteg 2014.12.25. 21:17:17

Drága Dunaszekcső! Igazi kincs! Nekem is szívemhez nőtt, pedig nem élek ott. De meg-megfordultam én is ott :)természeti értékeit csodálva, ifjú elméit gyarapítva, löszfalon mászkálva,azt tanulmányozva. Azt hiszem a "kis Dunakanyar" képet is értem és átérzem :) Manapság is a család egy barátjának köszönhetően szép nyári estéket töltünk ott a a Dunán közlekedő uszályokat, hajókat fenntről szemlélve, vagy éppen csónakázva magunkba szívjuk a 'vízszint' természeti értékeit. Én is kívánom, hogy minden lehetőséget megkapjon ez a csodás hely gazdagságának felvillantására és figyelmes polírozására!

solti anasztazia 2014.12.30. 21:27:11

Sajnos sok helyen lathato, hogy csaladok tobbsege hagyja el otthonat. Biztos vagyok benne, hogy kozben a honvagy meggyengiti a mashol eles, megelhetes elonyeit, de sajnos hiaba a buszke tortelem vagy a termeszet szepseg kenytelenek tovabblepni. A kenyszer nagy Ur!:-(

Az angol beteg 2014.12.31. 04:37:43

@solti anasztazia: Hát igen ez a másik oldal, szomorú valóság. Én is sokszor gondolok azokra, ismerősökre akik erre az útra kényszerültek. És akik kimennek fiatalon jobb jövő reményében..biztos sokan orlodnek, mert jönnek -mennek, hol ide - hol oda, és nem is biztos hogy hosszu távon gondolkodtak és jönnének vissza.. de hova..?
süti beállítások módosítása