Már a leshez vezető út sem volt minden izgalomtól mentes.  Az afrikaiak,"wait one minute"-nak nevezik az arasznyi szúrós tövises bokrot, mert ha beleakadsz, egyhamar nem szabadulsz. Erről, a rólam leszaggatott nadrágok tudnának mesélni.  De csak "lónyúlvány" volt az afrikai bokrok marasztalása, ehhez a sárdagasztáshoz képest, ahol éppen  autóztam. Mert ha itt elakadok, az nem egy perc lesz, hanem fél éjszaka.  A szétázott, mocsaras út kénye kedvére dobálta szegény Nivámat, de  ő csak rendületlenül ment előre, dagasztotta, túrta  a sarat, talán még élvezte is, mert ez az ő igazi világa. Ennyit az előzményekről.

Már erősen szürkült, amikor elhelyezkedtem a lesen. Először a fák törzsei merültek el a közéjük sompolygó estében, majd a csupasz ágak is fekete csíkká olvadtak össze. A felhőtlen, tiszta égbolton  sorban felragyogtak a csillagok, gyémánt csillogásuk ünnepi díszt varázsolt az erdő fölé.  Az éjszakai csend és lágy sötétség, tapintatosan ölelte magához az erdőt, biztonságot adva az erdei vadaknak és csodálatos megnyugvást adva nekem. Még a pipám füstje is csak szerényen, szinte bocsánatkérően bodorodott a magasba, hogy ott  lágyan, beleolvadjon a szépségbe. Ahogy minden este, ezen az estén is, egy fülesbagoly kezdte siránkozó rikoltozását, amire egy másik felelt. Talán a szerelmi dalukat fújták, ami azért - valljuk be - elég hátborzongató. 

Azután három őz jelent meg a szórón, fejüket kapkodva, idegesen  ettek, valami nem tetszett nekik, le is léptek gyorsan. Zárójelben megjegyzem szeretem amikor  őzek vannak a szórón, mert "indikátorként" működnek. Ha valami távoli neszt hallanak - mondjuk disznót - akkor lelépnek.

Így történt most is. A három disznó  - két nagy, meg egy kisebb - szinte nesztelenül jelent meg a fák között és legalább fél órát "spekuláltak", hogy rámenjenek-e a szóróra vagy sem. Azután egyenként kiléptek és enni kezdtek.A két nagy fekete disznó göbe volt - miután nem volt velük malac, még ellés előtt állhatnak - ezért csak a harmadik, szürkére kopott szőrű süldő - lett volna - a lőhető. Igen ,csak lett volna, mert a fegyverlámpa fényére a nagy göbe elrohant és vele tartott a másik kettő is. Ez a disznó már tudhatta, hogy a természet nagy álmoskönyve szerint semmi jót nem jelent az -  ha egy les irányából  - fénycsóva áll meg az oldalán.

Okos disznó volt, iskolázott !

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.