Mert mi is a vadászat definíciója? A vad elejtésére irányuló törekvés - szól a helyes válasz. Mégpedig egyidősen az emberiséggel. Az okosok szerint, a beszéd is a vadászatnak köszönhető, sok minden mással egyetemben. Elindult a derék ősember, mondjuk a kőbaltájával, hogy valamit agyonüssön, mert éhezett a horda. A többieket is hívta, de ehhez már valami hangot kellett kiadnia. De a közlési vágy akkor hágott a tetőfokára, amikor megérkeztek a zsákmánnyal. Azt a hőstettet ugyanis el kellett "mesélni", elmutogatni, barlang falra rajzolni, stb  - ugyanis a siker nem fér el egyetlen büszke vadászkebelben sem - éppen úgy, mint napjainkban.

A tavasz minden szépségét elém borította, a lágy esti szellő által bodrozódó búza vetést, a szemközti erdő fáinak mindenféle zöldből álló harsányságát, a bódító illatokat és a madarak tavaszt köszöntő boldog énekét. Egy fenyőrigó trillázott párjának hálából a szép tojásokért, távolból  kakukk sorolta egyhangú versét,  de a fürjek sem akartak kimaradni a koncertből, lelkesen "pittypalattyoltak".  Vadkacsapár csapott fel a les mögötti patakból, nekilódultak a leszálló este által csodás vörösre festett égboltnak. Esti örömrepülésüket végezték.

A les előtt egy barkás szarvasbika csipegette a friss zöldet. Ahogy távolodott, a domboldal túlsó fele úgy nyelte el, mintha süllyedt volna - hajó módjára. Először derékig, majd nyakig "merült", a fejét ide-oda mozgatta, mintha egy tengeralattjáró periszkópja lenne, "aki" nem tudja eldönteni,  merre  menjen tovább.

Kőbaltás ősöm is valami ilyenféléket akart elmakogni .

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.