Pedig mennyire összeszoktunk. Mondhatni, elválaszthatatlanok lettünk, jöttél velem mindenhová, ahová zöld ruha volt a belépő. Munkában összefogtunk, pihenésben az oldalamhoz simultál, de ha eljött az idő akkor nem volt irgalom, hasadt előttünk a bőr a szőr, a hús. Előző életed is mozgalmas volt - mert nem akárkivel voltál barátságban. Azt mondtad, hogy először megharagudtál rá, hogy megvált tőled, de ő már csak a polcán tudott volna tartani, mert belefáradt a dolgokba. Úgy gondolta, hogy nálam jó helyen leszel - és egy könnycseppet ejtve - átnyújtott nekem - hogy sok örömünk legyen egymásban.

Egészen tegnapig ez így is volt. Valahogy  kicsúsztál a tokodból és elvesztél ! Kérlek, adj életjelet magadról, mert én már minden fűszálat átkutattam érted. Egy vadásztőr nem tűnhet el nyomtalanul !

Jó késből és jó barátból kevés van.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.