Figyelj Vahur, itt valami nem stimmel a gazdánál. Tegnap is majdnem egy órát ugattam neki, mire  megjelent a vacsoránkkal, de a vacsora utáni séta is rövid volt, mert sietett. Ha nincs nála puska, hová siethetett?  Milyen viselkedés ez - kérdem én Tőled?  Mi a fene történhetett, amitől ekkor a felfordulás, az ő óljukban?  Jönnek mennek, de nem úgy mint régen, hanem össze vissza, nem győzök fülelni - mert azért elárulom neked, hogy csak a gazda hiszi azt, hogy süket vagyok. - hogy most éppen megjöttek, vagy elmentek. 

Valami azért rémlik nekem - Vahur - mert tíz téllel és nyárral ezelőtt éppen ilyen felfordulás v olt  náluk, azután egyszer csak hoztak egy kis kétlábút, aki olyan picike volt, mint te és akinek nagyon finom szaga volt, bár nem nagyon engedték, hogy szagolgassam. Akkor azt mondta a gazda, hogy ez az ő unokája.  

Nekem nagyon gyanús, hogy most is valami hasonló történhetett, mert azt nagyon  jól érzem, hogy a gazda örül. Tudod, az örömnek finom szaga van - azt szeretem.

Ne legyen Berci a nevem, ha nem egy újabb kis kétlábú született kisgazdáéknál. Akkor most a gazda még egyszer nagyapa lett?

Alig várom, hogy megszagolhassam !

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.