Kedves fiatal Vadásztársam !

Még bennem van a délelőtti fácánozás szépsége - amit a kevéske hó, az arcot, fület pirosító, egészséges hideg okozott, de nem tagadom, az is öröm, hogy vadászat-vezetőként, egy balesetmentes vadászat után köszönhettem meg  mindezt nektek - neked is.

Holott nem érdemelted!

Egy faluban - mint a miénk is - az emberek egymásra vannak, lennének  utalva,  a kis közösségek jelenléte létfontosságú, legyen az a vasárnapi misére menők közös hite, de mondhatnám a vadásztársaságot is, ahol pedig a társasági forma szabályai - patetikusan - etikája az összetartó erő. Miután én már akkor vadásztam, amikor te még meg sem születtél - így épp elég olyan vadászatot láthattam, ahol a nagy-fejesek,  pártfőnökök, helyi kiskirályok, stb - volt belőlük rengeteg -  úgy rúgták föl a vadászat szabályait, ahogy azt kedvük tartotta. A lényeg az volt, hogy szóljon a puska, a vadnak nem volt tisztelete, de a szerencsétlen vadászatvezetőnek sem, mert "ugyan nekem ne beszéljen ez a kis pöcs" - mondták, vagy gondolták és szartak az etikára. Illetve azt sem tudták, hogy mi az. Ha a szabály nem vonatkozott rájuk, akkor az etika meg mi francot akar.

Azt reméltem, hogy ez a korszak lezárult, új vadásznemzedék nőtt föl, akiknek a vadászetikát már oktatták - vizsgáztatok is belőle. Fiatal barátom ! A tinta jószerével még meg sem száradt a sikeres vizsgádat igazoló papírosodon, de te vetted magadnak a bátorságot, hogy  - fácánozás közben - disznóra lőjél. Kérdem én, tudtad te, hogy merre vannak a többiek? Tudtad te, hogy fagyos talajon könnyen gurulatot kaphat a sörét? Tudtad te, hogy söréttel tilos nagyvadra lőni?

Ha tudtad és ezt tetted, az a baj, ha nem tudtad, akkor meg az!

Szavaim jó szándékúak, így azokat baráti intelemnek vegyed, ne bántásnak. Egy vadász- társaságban nincsenek kisemberek, meg nagy emberek - éppen ez az egyetlen szép ebben a formációban -  hanem egy közös etikai norma szerint, mindenki egyenlő benne, tehát  a szabályok rád is és rám is, meg mindenkire - egyformán érvényesek.

Annak meg külön örülök, hogy a disznó sértetlenül nyargalt át mellettem.

Vadásztársi üdvözlettel:  a vadászat vezetője.

Utóirat. Levelem tartalma, egy kitalált történet - mondhatni fikció -  szereplői nem valós személyek, ha valaki mégis magára ismerne, az csak a véletlen műve lehet !

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.