Amikor begördülünk a találkozási helyre - ami egyben a terítékek helye is lehetett, mert egy nagy négyszög alak volt fenyőből kirakva, a sarkokon előre elkészített fáklyákkal, mint ahogy sokszereplős nagy terítékeknél szokás - már gyanús volt a dolog ! l Sok ember várt bennünket, hajtók, kutyák, szép számmal. Hűha - ezek azt hiszik, hogy ezt  nagy négyszöget akarjuk majd fácánnal telelőni? - vetődött fel bennünk az óvatos kérdés. Itt valami félreértés lehet, mert eddigi vadászataink során, csak egy vadőr jött, vagy a feleségével, vagy a kutyájával - olykor mindkettővel.

Az eligazításnál azután megtudtuk, hogy a vadföldeket fogják meghajtani, mert igazából ők is szeretnék tudni, hogy az ónos esőtől letarolt helyeken, maradtak-e fácánok.  Hamar rájöttünk, hogy nem maradtak. de az is kiderült, hogy egyre közelebb vadászunk a fácántelephez, amikor meg már a telep hálóit és a benne szaladgáló fácánokat is láttuk, befejezettnek tekintettük a vadászatot.

Ez a vadászat a múlt héten történt, de a mai nap gyógyír volt a lelkünkre, mert egy igazi - egy hajtós egy kutyás -  bokrászásban volt részünk. Bokortól bokorig, nádastól nádasig gyalogoltunk és az élénk, majdnem viharos szélben remekül kelő vadfácánokat lőttük - mondhatom szép sikerrel. A két hely -  az előző heti és a mai - szomszédos, de a különbség fényévnyi. Ez a mai volt az IGAZI vadászat. Fárasztó és eredményes.

Csak gratulálni tudok a házigazdának.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.