Visszakanyarodok egy kicsit a hétfőhöz, amikor én, "csak"a rókát lőttem. A vadászbarát szerencsésebb volt és egy süldőcskét sikerült elejtenie, mégpedig fejlövéssel. Tehát a mája ép és szép maradt - vétek lett volna nem megenni. Vittük a májat a szálláshelyünkre, ami nem egy ötcsillagos hotel ugyan, de a konyhájára éppen olyan szabályok vonatkoznak, mint a csícsás rokonokéra. Szóval, nem voltam biztos, hogy ezzel a májjal beengednek a konyhába !

Teljes vadász "pompámban", kezemben egy műanyag vödörrel, benne a májjal, óvatosan kopogtattam a konyha ajtaján. A résnyire nyílt ajtóban megjelent a szakács feje, nyilván nem tudta elképzelni, hogy ki a fene jöhet ilyenkor, amikor az utolsó vendég is elment az étteremből. Az ajtórésből kiszüremkedő fényben engem látott, ami nem lehetett számára valami bizalomgerjesztő.  Gyorsan hadartam a mondókám, nehogy becsukja  az ajtót, hogy én nagyon, de nagyon szépen megkérném, hogy megcsinálhassam barátaimnak a vaddisznó máját, mert annyit meséltem arról, hogy én ezt jól tudom, hogy egyszer - ami most van - bizonyítanom kéne.

Megengedte ! Sőt, amíg én a resztelt májat sütöttem, ő krumplit főzött garnírungnak.  A resztelt máj receptjét megtartom magamnak - mert annyira egyszerű, hogy kitalálható. 

Vacsora közben megjött a hotel tulajdonosa is, aki az összes maradék szaftot  - egy kiló kenyérrel - kitunkolta. Nem akarok kérkedni, de azt mondta, ilyen finomat még nem evett !  A barátok nem dicsértek ugyan, de ettek, mint a sáska !

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.